Ütős sors — Noszály Sándor, a teniszező, aki a legnehezebb meccséről is mert beszélni

Vannak sportolók, akiket az eredményeik miatt jegyez meg az ember, és vannak, akiket azért, mert mernek őszinték lenni. Noszály Sándor mindkettő.

Noszály Sándor 1972. március 16-án született Budapesten. A kilencvenes évek egyik legjobb magyar teniszezője volt: 1995. szeptember 18-án a 95. helyen állt az ATP egyéni világranglistáján. Párosban Karim Alamival Taskentben Challenger-tornát nyert 1994-ben.

A magyar Davis-kupa-csapat világcsoportos meccsein 1993-ban és 1995-ben is pályára lépett. Olyan játékosokat győzött le, mint az argentin Guillermo Pérez Roldán és Alberto Mancini, vagy az ausztrál Todd Woodbridge. Két olimpián szerepelt: 1992-ben Barcelonában párosban Markovits Lászlóval, 1996-ban Atlantában egyesben.

A profi évek után sem tette le az ütőt: 2003-ban — kilenc év kihagyás után — ötödször lett magyar bajnok. Később edzőként adta tovább a tudását, többek között Fonó László és Balázs György felkészülését segítette. Körülbelül tíz évet élt Amerikában; ma padelt tanít, és egy tehetséges fiatal játékos mentora.

2024-ben, egy televíziós műsor kapcsán vált nyilvánossá, hogy Sándor évek óta mentális betegséggel él. Ő pedig nem elbújt, hanem beszélni kezdett róla — nyíltan, emberi hangon, hogy másoknak könnyebb legyen.

2025. május 6-án elindította a Stigmano kezdeményezést: egy közösségi oldalt, amely a mentális betegségekhez tapadó megbélyegzés ellen dolgozik, pszichiáterekkel és más szakemberekkel folytatott beszélgetésekkel. A név a „no stigma” kifejezés megfordítása — a névadásban Csupó Gábor animációs rendező is segített.

2026. szeptember 10-én Törökbálinton mutatták be Noszály Sándor önéletrajzi könyvét, az Ütős sors-t, amelyet Pál Babettel közösen írt. A könyv a gyerekkorról, a profi tenisz kevésbé látott oldaláról, az amerikai évtizedről és a betegséggel töltött évekről szól — azokról az időszakokról, amelyek sokáig rejtve maradtak a nyilvánosság elől. Sándor maga így ajánlja: „A lelkem legmélyebb bugyraiból írtam, olvassátok szeretettel.”

Az írás — ahogy elmondta — belső megvilágosodást hozott neki; azóta novellákat is ír.

Noszály Andrea, Sándor nővére, maga is válogatott teniszező volt: 1970-ben született Budapesten, 1989-ben a 208. helyen állt a WTA egyéni ranglistáján, öt ITF-tornát nyert egyesben, és 1989–1990-ben a magyar Fed-kupa-csapatban is játszott, többek között a címvédő Csehszlovákia ellen. Ma Svájcban, Zürichben teniszedzőként dolgozik, saját sportoktatási cégét vezeti. A testvérek kapcsolata a nehéz időkben is szoros maradt.

Egy világranglistás pálya, két olimpia, Davis-kupa — és egy könyv, amely arról szól, hogy a legnagyobb győzelem néha az, ha valaki kimondja: segítség kell. Ez a cikk tisztelgés egy sportoló előtt, aki a pályán és azon kívül is ütős maradt.

A cikk nyilvános forrásokon alapul. Ha valaki mentális nehézséggel küzd, forduljon szakemberhez vagy háziorvosához.

Források: Wikipédia — Noszály Sándor · Story, 2025-05-06 · Hírnavigátor, 2026-09-14 · Wikipédia — Noszály Andrea

A könyv borítója: Noszály Sándor — Ütős sors (kiadói kép).