Fekete kedd, 1929. október 29.: a tőzsdekrach számokban, 97 év után – mi történt, mit tett a jegybank, és miért vitatják ma is az okait

97 éve, 1929. október 29-én, kedden a New York-i tőzsdén a Dow Jones ipari átlag közel 12%-ot esett. A nap „Fekete kedd” néven vált ismertté. A Federal Reserve History, az amerikai jegybankrendszer történeti oldalának esszéje szerint egy nappal korábban, „Fekete hétfőn” az index közel 13%-ot vesztett. Ez a cikk a számokat, a fogalmakat és a jegybank akkori lépéseit foglalja össze. Nem von le belőle befektetési tanulságot.

Forrás: Federal Reserve History, „Stock Market Crash of 1929”

AI-illusztráció (művészi ábrázolás).

Az esszé szerint a Dow Jones-index 1921 augusztusában 63 ponton állt, és 1929. szeptember 3-án 381,17 ponton zárt. Ez nagyjából hatszoros emelkedés nyolc év alatt (a cikk számítása: 381,17 / 63 ≈ 6).

Az esszé szerint a vásárlók jellemzően a részvény árának kb. 10%-át fizették ki, a többit kölcsönből, és a megvett részvény szolgált biztosítékként. Ezt fedezeti vagy tőkeáttételes vásárlásnak (margin buying) nevezik. Ha az árfolyam esik, a biztosíték értéke is csökken, és a hitelező pótlást kérhet, vagy eladhatja a részvényt. Tömeges esésnél ez önmagát erősítő eladási hullámot indíthat. A kereskedelmi bankok és más hitelezők egyre nagyobb összeget adtak kölcsön a brókereknek.

Az esszé szerint a jegybankrendszeren belül vita volt arról, hogyan lépjenek fel a spekulációs hitelezés ellen. A washingtoni Igazgatótanács (Board) közvetlen fellépést akart: a regionális jegybankok ne adjanak hitelt azoknak a tagbankoknak, amelyek tőzsdei spekulációra kölcsönöznek. A New York-i Fed inkább a diszkontkamat emelését támogatta. A Board többször elutasította, majd 1929 augusztusában jóváhagyta; a New York-i diszkontkamat 6%-ra emelkedett.

A diszkontkamat az a kamat, amelyen a jegybank a kereskedelmi bankoknak közvetlenül hitelez.

A Federal Reserve History szerint az októberi esés után a New York-i Fed:

• állampapírokat vásárolt a nyílt piacon,
• bővítette a diszkontablakon nyújtott hiteleket,
• csökkentette a diszkontkamatot,
• és biztosította a bankokat, hogy megadja a szükséges tartalékot.

Ezek a lépések akkor vitatottak voltak: a Board és több regionális jegybank úgy érezte, hogy a New York-i Fed túllépte a hatáskörét.

Az ábra a cikkben linkelt forrás fordulópontjai alapján készült, nem napi árfolyam-idősor.

Az esszé szerint a krach ártott a kereskedelemnek és az iparnak: a bizalom csökkenésével kevesebb nagy értékű terméket vásároltak, és nőtt a munkanélküliség. Allan Meltzer gazdaságtörténész (2003) viszont úgy érvelt, hogy a krach inkább tünete volt az 1929-ben induló visszaesésnek, mint oka. A visszaesést végül a pénzügyi rendszer más részeinek gondjai fordították át a nagy gazdasági világválságba. A kérdés tehát ma is vita tárgya.

1. A hétfő nagyobbat esett, mint a kedd. Fekete hétfőn közel 13%, Fekete kedden közel 12% volt az esés.
2. A mélypont csak 1932-ben jött el. A 41,22 pont a 20. század legalacsonyabb záróértéke volt az indexben.
3. 25 év kellett a visszatéréshez. Az 1929-es csúcsot az index 1954. november 23-án érte el újra.
4. Tízszázalékos önerő volt a jellemző. A részvényvásárlás nagyobb része hitelből történt.
5. A mentőakció belső vitát okozott. A New York-i Fed lépéseit a Board egy része hatáskör-túllépésnek tartotta.

• 1929. október 28–29.: két nap alatt közel 13%-os, majd közel 12%-os esés.
• Csúcs és mélypont: 381,17 → 41,22 pont, −89% 1932-ig.
• Visszatérés: 1954-ben, a csúcs után kb. 25 évvel.
• Jegybank: állampapír-vásárlás, olcsóbb és bővebb hitel a bankoknak — vitatott lépések.
• Vita: a krach oka vagy tünete volt a válságnak.

Kapcsolódó olvasnivaló: Tőzsdeindex: mit mér az indexszám · Blog-archívum.

Oktatási tartalom. Gazdaságtörténeti összefoglaló, nem befektetési tanács és nem piaci előrejelzés. A múltbeli események nem jelzik előre a jövőbelieket. A Data Analytic Investments nem áll kapcsolatban a Federal Reserve-vel és a hivatkozott oldallal. Az „AI-illusztráció” jelölésű képek nem fényképek.