A BKV Előre története 1912-től: a villamosvasutasok csapata, bordó-fehérből kék-sárgába, négy élvonalbeli idény és a Sport utca

Van egy stadion Budapest VIII. kerületében, a Sport utcában, közvetlenül az MTK pályája mellett, amelynek fedett, fa tetőszerkezetű főlelátója a helytörténeti leírás szerint az 1920-as években épült. Itt játszik ma a BKV Előre. A klub több mint száz éve egy villamosvasúti társaság tisztviselőinek ötletéből született — és útja során megjárta a magyar labdarúgás szinte minden szintjét, az élvonaltól a harmadik vonalig.

Ez a cikk a klub saját, nyilvános történetírását (bkvelore.hu, „Történelem") és helytörténeti forrásokat követ. Ahol a források között eltérés van, jelezzük; ahol egy adat csak egy forrásban szerepel, azt is.

Illusztráció. A kép nem archív felvétel.

A klub története szerint a labdarúgó-szakosztály — „a két ős-szakosztály egyike" — 1912 nyarán alakult meg, a BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) néhány tisztviselőjének kezdeményezésére. A két garnitúra bordó-fehér felszerelést saját zsebpénzükből vették meg.

Az első három év barátságos mérkőzésekkel telt, elsősorban az Általános Hitelbank hasonlóan szerveződő tisztviselőcsapata ellen. Bajnokságban először 1915-ben szerepeltek. Az MLSZ szívesen fogadta a jelentkezést, mert a háború addigra megtizedelte a csapatokat. A Thököly út és a Mexikói út kereszteződésénél felépült a társaság sporttelepe, a „Nova pálya", az egyesületet pedig a Hadibajnokság II. osztályába sorolták.

1918. szeptember 5-én a csapat új neve: Budapesti Egyesített Városi Vasút Egyesülete (BEVVE). Az ezt követő nehéz években a szakosztály visszalépett az MLSZ-bajnokságból, és főként a fővárosi üzemek polgármesteri serlegeiért játszott.

1923. január 1-jén a főváros a különböző vasúttársaságokat egyetlen vállalatba vonta össze: ez lett a BSZKRT (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.). A klub története szerint ezzel új, sikeresebb korszak kezdődött.

• 1926-tól a bordó-fehér helyett már kék-sárga szerelésben játszott a csapat — ez ma is a klub színe.
• 1928-ban megnyerték a bajnokságot, és ezután az amatőrbajnokság legmagasabb osztályában szerepeltek, évről évre dobogón.
• A klubtörténet szerint ekkor már nemcsak tisztviselők, hanem kalauzok, kocsivezetők, szerelők és pályamunkások is játszottak a csapatban.

A harmincas években nemzetközi sikereket is jegyeznek: román (Nagyváradi AC, Nagyváradi Törekvés, Kolozsvári Universitatea), csehszlovák (Ungvár és Komárom válogatottja, FC Komárom) és osztrák (Strassenbachner VE Wien, FL Slovan Wien) csapatok elleni győzelmeket.

Az 1930/31-es idényről a klubtörténet két bravúrt említ: edzőmérkőzésen 4:1-re verték a magyar profi válogatottat, a Magyar Kupában pedig kiejtették az Újpestet, a Vasast és a Szegedet; csak a későbbi győztes III. kerületi FC állította meg őket. Az amatőr csapatok közül abban az évben a BSZKRT jutott a legtovább a kupában. A klub honlapjának csapatoldala egy Magyar Kupa-döntőt (1933/34) is feltüntet; ennek részleteit a történeti szöveg nem írja le.

A klub nevei és színei a klubtörténet szerint. Saját ábra.

A bajnokság átszervezése a BSZKRT-ot a Nemzeti Bajnokság B osztályába (a későbbi NB II-be) sorolta. Az 1939/40-es idényben a csoportban harmadikok lettek, de a belügyminiszteri döntéssel kizárt debreceni Bocskai helyére osztályozót játszhattak: Diósgyőrben 2:1 a DVSC ellen, majd az MTK-pályán 5:2 a DiMÁVAG ellen. A két győzelem után a csapat feljutott az NB I-be.

A bemutatkozás: 3:1 az Elektromos ellen a Latorca utcában. A korabeli sportsajtó humorrovata a klubtörténet szerint így viccelődött: „Gázolt a BSZKRT a Latorca utcában!" Az őszt a 9. helyen zárták (legyőzték a WMFC-t, a Haladást, a Kispestet 5:1-re, pontot szereztek az FTC ellen). Tavasszal gyengébben ment, és a csapat a négy kieső közül — a klub szavaival — a „legjobb" kiesőként búcsúzott.

A következő évben az NB II Rákóczi-csoportjában a Vasassal versenyeztek a bajnoki címért, és alulmaradtak. Egy évvel később a Wesselényi-csoport bajnokaként osztályozót játszottak az öt csoportgyőztes (BVSC, ETO, DVSC, SZVSE, BSZKRT) közötti három feljutó helyért — és ismét az NB I-be kerültek. Az 1943/44-es idényt a klubtörténet szerint a háborús körülmények — ki hány játékosát tudta felmenteni a katonai szolgálat alól — határozták meg; a csapat kiesett. 1944 karácsonyán a hadibajnokság félbeszakadt.

1945 tavaszán a pályán katonai alakulatok állomásoztak. Az MLSZ az „Előre" néven szereplő csapatot nem sorolta az első osztályba, mert a BSZKRT az utolsó szabályos bajnoki évben kiesett; a csapat a budapesti I. osztályba került, ahol kétszer is harmadik lett. Egy visszalépés révén jutott az NB II-be.

• 1948/49: az NB II keleti csoportjának bajnokaként ismét első osztályú jogot szereztek — az 1949/50-es élvonalbeli idény végén kiestek.
• 1950: a szakszervezeti átszervezés (a MATEOSZ beolvasztása) miatt Bp. Előre néven mégis az élvonalban játszottak; a fúzió a klubtörténet szerint „nem hozott sok eredményt", a csapat kiesett.
• 1951-től három évig a második vonal élcsoportjában szerepeltek; egy három egyesületet érintő kényszerfúzió és szétválás után az Előre SC az NB II-ben folytatta, egészen 1966-ig.

A klub honlapja a csapat élvonalbeli idényeit így sorolja fel: 1940/41, 1943/44, 1949/50, 1950 ősz.

1964-től felfelé indult a csapat: hatodik, harmadik, majd ismét harmadik hely után 1966-ban feljebb léptek. A klub 1969-től BKV Előre SC néven szerepelt, öt évig a második vonalban; 1970/71 végén kiesett az NB I/B-ből. Az utánpótlás központja a fővárosi közlekedési vállalatok összevonása után a Lehel úti autóbusz-telep lett.

• 1974/75-től az NB III-ban: két bronzérem után fölényes bajnoki cím, majd 1977/78-tól öt évig NB II.
• 1982/83: újabb átszervezés, területi bajnokság (Duna, Körös, Mátra, majd ismét Duna csoport).
• 1989/90: a klubtörténet szerint bajnokcsapatot avattak a Sport utcában; a következő idényt a második vonal nyugati csoportjában a 11. helyen zárták.
• A következő évben 2. hely és osztályozó az NB I-ért — két mérkőzésen alulmaradtak a Diósgyőri VTK ellen.
• 1993/94: 6. hely, majd ismét 2. hely és osztályozó az előző évi bajnok Vác FC-Samsung ellen: Vácon 0:4, otthon 1:1.

A második osztály újabb átszervezése után a gyengülő csapat a harmadik vonalnak számító NB II nyugati csoportjába került. Ekkor — a klubtörténet szerint néhány évig — az MTK fiókcsapataként működött, kettős igazolású játékosokkal. Dajka László vezetésével előbb 4. hely, majd a második helyen visszajutás a második vonalba, ahol újoncként 3. lett a csapat.

Az ezredforduló idényét a klubtörténet „bajnoki arany"-ként írja le a második vonalban. A sajtó azt kérdezte, „tudja-e vállalni az első osztályt a BKV Előre?" — és a klub saját szavai szerint a válasz nem volt meglepő: nem. A csapat nem lépett az élvonalba. (A józsefvárosi helytörténeti oldal 2001-re NB I/B keleti csoportbajnoki címet ír; a két forrás összhangban van abban, hogy bajnoki cím született, az élvonalbeli szereplés elmaradt.)

A Magyar Kupában ezek az évek hozták a klub legemlékezetesebb menetelését:

A bajnokságban ezekben az években 6., 13., 7. és 8. helyen végeztek. A klubtörténet szerint ezzel „be is fejeződött a sikerek korszaka".

Illusztráció a fa tetőszerkezetű, fedett főlelátóról. Nem fotó.

A helytörténeti oldal szerint 2012. február 15-én a BKV Zrt. vezetése arról értesítette a sportklubot, hogy anyagi helyzete miatt nem tudja tovább finanszírozni. A labdarúgócsapat azóta is játszik: a klub honlapja és az angol nyelvű Wikipédia szerint az NB III Délkeleti csoportjában. A klub adatai a honlap szerint:

• cím: 1087 Budapest, Sport utca 2.;
• stadion: Sport utcai stadion, 2 500 fős, ülő, fedett lelátó, műfüves pálya villanyvilágítással;
• klubszínek: kék-sárga.

A Józsefvárosi Újság 2022. novemberi riportja szerint a klub versenysportágai főként a labdarúgás, a kajak-kenu, a súlyemelés és a teke, szabadidősportként pedig asztalitenisz, futás, triatlon, tenisz, természetjárás és túraevezés is működik; a szűkös költségvetés miatt egyes ágak háttérbe szorultak.

Rovatunk főszerkesztője, id. Szabó János, a BKV Előre játékosa volt; az ő csapatával jutottak fel 1972-ben az ifjúsági NB I-be. Ez a cikk nem az ő emlékeiből, hanem a fenti nyilvános forrásokból készült — a személyes visszaemlékezés egy következő írás témája lehet.

A klubtörténet nem közöl minden idényhez pontos helyezést és pontszámot, és nem nevesíti a klub legismertebb játékosait. Az 1933/34-es kupadöntő részleteit (ellenfél, eredmény) a megnyitott források nem tartalmazzák. A 2000/01-es második vonalbeli bajnoki cím osztályszintjének elnevezése (NB I/B vagy az akkori „NB I") a két forrásban eltér. A hivatalos MLSZ-archívumot nem nyitottuk meg.

Rovatunk most kezdi el a magyar sportegyesületek történetének feldolgozását — egyenként, forrásokkal, sportáganként és városonként rendezve. A következő részek a Sport rovatban jelennek meg.

• BKV Előre, „Történelem", bkvelore.hu — a klub saját története; a cikk eseményei és idézetei innen származnak, ha másképp nem jelöljük.
• BKV Előre, csapatoldal, bkvelore.hu — alapítás, klubszínek, cím, élvonalbeli idények, kupadöntő, stadion.
• Józsefváros Anno, „BKV Előre pálya" — a stadion, a főlelátó kora, 2001, 2012.
• Józsefvárosi Újság, Rebró Fanni és Dercsényi Dávid: „BKV! Előre!", 2022. november 15. — szakosztályok.
• Wikipedia, „BKV Előre SC" — jelenlegi bajnoki osztály, stadion-befogadóképesség.

Oktatási tartalom. Nem befektetési tanácsadás. Nem fogadási tanács.