A 80 és a 20 – egy döntés, ami tíz évig visszhangzott

Van a Ripple történetének egy számsora, amely nélkül a későbbi per, a szabályozói viták és a közösségi indulatok nagy része érthetetlen marad. Nem bonyolult szám. Két darabból áll: 80 és 20.

Az érdekes benne nem a nagysága, hanem az, hogy egyetlen, néhány hét alatt meghozott döntés volt – és a következményeit még tíz évvel később is bírósági iratok tárgyalták.

A számsor forrása nem egy blogbejegyzés és nem egy interjú, hanem egy bírósági irat: a SEC 2020. december 22-én benyújtott keresete (SEC v. Ripple Labs Inc., 1:20-cv-10832, Doc. 1). Ez a dokumentum három egymást követő bekezdésben rögzíti, mi történt.

A cégalapítás. A kereset 44. bekezdése szerint 2012 szeptemberében alapították meg a Ripple-t – a keresetben használt megnevezésekkel a társalapító, Larsen és a Ripple Agent-1 néven említett harmadik személy.

A készlet elkészülte. A 45. bekezdés az XRP Ledger elkészültét 2012 decemberére teszi, és azt írja, hogy ekkor jött létre – csekély költséggel – az a rögzített, 100 milliárd XRP-s készlet, amely azóta is a rendszer alapja.

Az elosztás. És itt a 46. bekezdés, ami az egész történet magja: 80 milliárd XRP a céghez került, 20 milliárd pedig az alapítókhoz – ebből 9-9 milliárd a társalapítóhoz és Larsenhez, 2 milliárd pedig a Ripple Agent-1-hez, a kereset szóhasználatával a Ripple alapítóinak juttatott ellenszolgáltatásként.

Érdemes megállni egy pillanatra annál, hogy a kereset nem nevezi meg mindhármukat: két szereplőre álneves megjelölést használ. A nyilvános források alapján a személyazonosságuk általánosan ismertnek tekinthető, de a dokumentum maga a megjelöléseket használja – és mi a dokumentumot idézzük, nem a köznyelvet.

Itt jön az a részlet, amit a legtöbb összefoglaló elmos, mi viszont nem tudunk jó lelkiismerettel elmosni.

A könyvünk 2012. június 2-át írja indulásként, az XRP Ledger saját dokumentációja nyomán. A kereset 45. bekezdése viszont 2012 decemberi elkészültet állít.

A kettő nem feltétlenül mond ellent egymásnak: más-más eseményről beszélhetnek – az élesedésről, illetve a végleges kód és a végleges készlet létrejöttéről. De amíg ezt nem tudjuk bizonyítani, addig ez két, egymás mellett élő adat, két külön forrással. Nem választunk köztük, és nem gyúrjuk őket egybe egy szebb mondattá.

Ez a kis részlet jól mutatja, mit jelent dokumentarista módszerrel dolgozni: néha az a leghelyesebb mondat, hogy a két forrás mást mond, és ezt nem tudjuk feloldani.

A kereset 52–53. bekezdése olyasmit rögzít, ami a későbbi jogi vita egészét más megvilágításba helyezi: két ügyvédi memó – 2012. február 8-i és 2012. október 19-i keltezéssel – figyelmeztette a céget és Larsent arra, hogy az XRP értékpapírnak minősülhet.

Vagyis a kockázat felvetése nem 2020-ban, a kereset benyújtásakor született meg. Ott volt a kezdet kezdetén, írásban, még mielőtt az elosztás véglegessé vált volna.

Ez a tény önmagában nem dönt el semmit – attól, hogy egy ügyvédi memó felvet egy kockázatot, még nem lesz belőle jogi minősítés. De a történetnek része, és egy dokumentarista feldolgozás nem hagyhatja ki.

Hogy a befektetési szerződés és a hozzá tartozó fogalmak pontosan mit jelentenek, azt egy helyre gyűjtöttük a szótárunkban.

Két további adat ugyanebből az iratból, amelyek a technikai képet árnyalják.

A kereset 41. bekezdése szerint a validátor-csomópontok nagyságrendileg 40 százaléka amerikai szervezeteknél futott. Ez a szám a joghatósági kérdés szempontjából nem mellékes: egy hálózat földrajzi eloszlása befolyásolja, melyik ország szabályozója érzi magát illetékesnek.

A kereset egy táblázata pedig az értékesítést két ágra bontja: 3,9 milliárd XRP Market Sales és 4,9 milliárd XRP Institutional Sales kategóriában. Ez a kettéválasztás később nem maradt jelentőség nélkül – a bíróság 2023-as végzése épp az értékesítési csatornák szerint jutott eltérő következtetésekre. Erről külön írtunk: Mit mond a Torres-ítélet – és mit nem.

Mert a 80/20-as elosztás nem egy régi pénzügyi tétel, hanem az a pont, ahonnan minden későbbi vita ered: ki birtokolja a készletet, milyen ütemben kerül forgalomba, és kinek a döntése ez.

A történet innen indul – a folytatását, 1988-tól 2026-ig, forrásonként végigvezetve a RIPPLE – Nem hivatalos dokumentarista tanulmány című, 22 fejezetes kötetünk tartalmazza, magyarul, angolul és spanyolul.

Az ellenőrzési munkafolyamatot, amellyel készül, dokumentáltuk és nyilvánossá tettük az Uncle Sunny Akadémián.

Nem állítja, hogy a 2 milliárd XRP-s tétel összege vitathatatlan: a keresetben 2 milliárd szerepel, de van olyan nyilvános elemzés, amely 1 milliárdot ír – a kettőt egymás mellett tartjuk, és az iratot tekintjük erősebb forrásnak, nem eldöntöttnek. Nem állítja, hogy az indulás dátuma eldőlt volna: két forrás két időpontot ad, és ezt nyitva hagyjuk. Nem állítja, hogy az ügyvédi memók létezéséből bármilyen jogi következtetés adódna. Nem állít semmit arról, hogy az itt szereplő személyek ma milyen készlettel rendelkeznek – ez az irat 2012-es állapotot rögzít. És nem foglal állást abban, hogy az elosztás helyes vagy helytelen volt-e.

Oktatási tartalom, nem befektetési tanácsadás. Független kiadvány, nincs kapcsolatban a Ripple Labs Inc.-kel.

Forrás: SEC v. Ripple Labs Inc., 1:20-cv-10832, Doc. 1 (Complaint), S.D.N.Y., 2020. december 22. – ¶41, ¶44, ¶45, ¶46, ¶52–53 és a keresethez tartozó értékesítési táblázat.