A Zsolnay és az eozin: a pécsi gyár és a hajnal színű máz története

Aki látott már zöldes-lilás fényben játszó, szinte fémnek tűnő kerámiát, az valószínűleg eozint látott. A mázat a pécsi Zsolnay-gyár vezette be 1893-ban, és azóta is gyártja. Ez a cikk a gyár történetét követi: a családi kőedénygyártól a világkiállításokon át egészen a 2011-ben átadott Zsolnay Kulturális Negyedig. Azt is megnézzük, mitől különleges az eozin, és hol találkozhatsz ma a Zsolnay-kerámiával Budapesten.

AI-illusztráció (művészi ábrázolás).

A gyárat 1853-ban Zsolnay Miklós (1800–1880) alapította Pécsett, kőedény és más kerámiák gyártására [1]. Zsolnay Vilmos (1828–1900) 1863-ban csatlakozott a vállalkozáshoz, és később ő lett a vezetője [1]. Vilmos neve forrt össze a gyár hírnevével. Az ő idejében jelent meg a pirogránit és az eozin is.

A cég az 1873-as bécsi és az 1878-as párizsi világkiállításon is bemutatta termékeit. Párizsban nagydíjat kapott [1]. 1886-ban kezdték gyártani a pirogránitot, 1893-ban bevezették az eozin-eljárást, és ezt követték az eozinnal készült porcelándarabok [1].

1900-ban Vilmos fia, ifjabb Zsolnay Miklós vette át a gyárat. 1914-re a cég az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb ilyen vállalata volt [1].

Az eozin irizáló redukciós máz. A felülete a látószögtől és a fénytől függően selyemre, fémre vagy üvegre emlékeztet. A gyártás módját a manufaktúra máig titokban tartja [2].

A név a görög Éósztól, a hajnal istennőjétől származik [2]. A Zsolnay saját ismertetője szerint az eozint az 1890-es években Zsolnay Vilmos fejlesztette ki Petrik Lajossal, a budapesti ipariskola igazgatójával és Wartha Vincével, a Műegyetem professzorával [2].

A mázról három dolgot érdemes tudni:

• Minden darab egyedi. A Zsolnay szerint minden eozinos tárgy egyszeri és megismételhetetlen [2].
• Több változata van. Létezik kézzel festett, maratott és márványozott eozin [2].
• Épületdíszként is használták, nem csak dísztárgyakon [2].

Ábra: Data Analytic Investments, a cikk forrásai alapján.

Az eozin a Zsolnay védjegyévé és a szecessziós művészek kedvencévé vált. 1900 körül új formákkal és díszítéssel kapcsolták össze. A gyár ismertetője ebben Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza és Rippl-Rónai József nevét emeli ki [2]. Eozinos darabok ma a New York-i Metropolitan Museum of Art és a párizsi Musée d'Orsay gyűjteményében is megtalálhatók [2].

A pirogránit fagyálló, épületekre szánt kerámia, amelyet 1886-tól gyártottak [1]. A Wikipédia szerint többek között ezeken a budapesti épületeken használták [1]:

Ha legközelebb ezek előtt állsz, nézz fel a tetőre és a homlokzati díszekre.

Ha Pécsett jársz, az eozint a szabadban is megnézheted. A Széchenyi tér déli részén álló Zsolnay-kutat Pilch Andor tervezte 1912-ben, és a Zsolnay-gyárban készült eozinmázas kerámiából [4]. 1930-ban került mai helyére, az irgalmasrendi templom elé. Négy oldalán egy-egy ökörfejes vízköpő van, amely a nagyszentmiklósi kincs egyik ivóedényét idézi. A kút Zsolnay Vilmosnak állít emléket [4].

Néhány ismertetőjegy segít, ha múzeumban vagy régiségboltban eozinosnak mondott darabot látsz:

• Mozog a színe. Ha körbejárod vagy megfordítod, a felület más-más színben csillan, mert az irizálás a látószögtől és a fénytől függ [2].
• Fémes, mégis kerámia. A felület selymet, fémet vagy üveget idéz [2].
• Nincs két egyforma. Ha két „azonos” darab teljesen egyforma, az gyanús, mert a gyár szerint minden eozinos tárgy egyszeri [2].

A második világháborúban a gyár budapesti üzemét bombatalálat érte. 1948-ban a gyárat államosították, és a Zsolnay nevet idővel el is hagyták [1]. 1982-ben a cég visszakapta működési önállóságát és a nevét. 1991-ben részvénytársaság lett, néhány évvel később pedig egy magántőke-befektető vásárolta meg. 2012-ben Pécs városától Bachar Najari svájci–szír üzletember vásárolta meg [1].

A régi gyár területén épült fel a Zsolnay Kulturális Negyed, a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program része. Az építkezés 2009-ben kezdődött, az épületek átadása 2011 decemberében zárult [3].

A HVG beszámolója szerint a beruházás több mint 11 milliárd forintba került. Öt hektáron mintegy 40 000 négyzetméternyi épületet újítottak fel, és a lap Közép-Európa legnagyobb ipari műemléki rekonstrukciójaként írta le [3]. A negyed négy részből áll:

• Míves negyed: a Zsolnay család és a porcelán története, kézműves műhelyek.
• Alkotó negyed: kulturális intézmények és rendezvények.
• Gyermek- és családi negyed: interaktív tudományos és technikai kiállítások.
• Egyetemi negyed: művészeti felsőoktatás [3].

A tervezők évi 200 000 látogatóval számoltak [3].

1. A Zsolnay kőedénygyárként indult, nem porcelángyárként [1].
2. Az eozin neve a hajnal görög istennőjére utal [2].
3. Az eozin közös fejlesztés volt. Zsolnay Vilmos Petrik Lajossal és Wartha Vincével dolgozott rajta [2].
4. A gyár a második világháború után egy időre a nevét is elvesztette, és csak 1982-ben kapta vissza [1].
5. Eozinos darabok a Met és a Musée d'Orsay gyűjteményében is vannak [2].

A Zsolnay története egy családi vállalkozásé, amely a 19. század végére a Monarchia legnagyobb kerámiagyárává nőtt. Két találmánya, a pirogránit és az eozin, ma is látható: az egyik a budapesti tetőkön, a másik múzeumi vitrinekben és a pécsi negyedben.

1. Wikipedia – Zsolnay
2. Zsolnay – The history of Eosin
3. HVG – Átadják a teljes Zsolnay negyedet (2011. december 5.)
4. Szallas.hu – Zsolnay-kút, Pécs

Ismeretterjesztő tartalom. A Data Analytic Investments nem áll kapcsolatban a Zsolnay Porcelánmanufaktúrával; a márkaneveket csak azonosításra használjuk. Az „AI-illusztráció” jelölésű képek nem fényképek.