Száz év a jégen: hol tart a magyar jégkorong, és merre van előre?

2026. május 19., Zürich. A magyar válogatott 5–0-ra veri Nagy-Britanniát az elit világbajnokság A-csoportjában. Ez az egyetlen győzelem a tornán, de elég: a csapat a 14. helyen zár, bennmarad, és 2027-ben sorozatban harmadszor játszhat a világ legjobb tizenhat csapata között — erre a magyar jégkorong 1937 óta nem volt példa. Az IIHF 2026. júniusi világranglistáján Magyarország a 17. helyen áll.

Ez a cikk arról szól, hogyan jutott ide a magyar hoki, hol áll ma a nemzetközi mezőnyben, és mit lehet tudni arról, mi vinné tovább. Minden szám mellett ott a forrás és a dátum; ahol két forrás mást mond, mindkettőt leírjuk.

Magyarország 1927 januárjában lett a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) tagja — az IIHF nyilvántartása január 24-ét, a magyar szövetség történeti összefoglalója január 23-át írja. Ugyanabban az évben a válogatott már a bécsi Európa-bajnokságon játszott, 1928-ban pedig ott volt a St. Moritz-i téli olimpián.

A két világháború közötti időszak a magyar jégkorong első aranykora. 1933-ban Magyarország nyerte a főiskolai világbajnokságot Bardonecchiában, 1934-ben a Városligeti Műjégpályán 1:1-es döntetlent játszott a válogatott Kanadával, 1936-ban a garmisch-partenkircheni olimpián hetedik lett, 1937-ben pedig az ötödik helyen zárta a világbajnokságot. Ugyanebben az évben rendezték meg az első magyar bajnokságot, amelyet a BKE nyert.

Románia–Magyarország, 1965. december. Fotó: ismeretlen szerző, közkincs (Wikimedia Commons).

A háború után a magyar hoki fokozatosan kikerült a világ élvonalából. 1955-ben alakult meg az Újpest jégkorongcsapata, 1961-ben avatták fel a Kisstadiont, 1964-ben Innsbruckban játszott utoljára téli olimpián a válogatott. A bajnokságot évtizedekig a fővárosi klubok uralták: a Ferencváros 1980-ban zsinórban a tizedik bajnoki címét nyerte. A fordulat 1981-ben jött, amikor a Székesfehérvári Volán lett az első vidéki bajnok — az a klub, amely a következő négy évtizedben a magyar jégkorong szakmai központjává vált, és amely 2007 óta az osztrák bázisú ligában (ma ICE Hockey League) játszik.

A modern magyar hoki legfontosabb napja 2008. április 19-én, Szapporóban jött el. A Pat Cortina vezette válogatott a divízió I-es világbajnokságon öt mérkőzésből ötöt nyert — Észtország 5–3, Litvánia 6–0, Japán 4–2, Horvátország 3–0, majd a döntő meccsen Ukrajna 4–2 —, csoportelső lett, és 1939 óta először jutott fel az elit csoportba. Palkovics Krisztián hat, Vas Márton négy gólt szerzett a tornán.

Annak a keretnek a védelmében játszott Svasznek Bence is, a Alba Volán Székesfehérvár akkor 32 éves, balkezes hátvédje. Öt mérkőzésen egy gólpasszt adott, és a tízéves évfordulón így fogalmazta meg a saját szerepét a Nemzeti Sportnak: „Mindig kell egy vízhordó a csapatba." A mondat pontosan leírja azt a játékostípust, amely nélkül nincs feljutás: aki a hátsó harmadban rendet tart, míg mások a gólokat ünneplik. Svasznek pályafutása egyébként végigkíséri a kilencvenes-kétezres évek magyar hokiját: 1993-tól az Újpest, 1996-tól a Ferencváros, 2000-től nyolc szezonon át az Alba Volán színeiben játszott — köztük a 2007/08-as EBEL-idényben 42 mérkőzésen —, magyar bajnok lett 2008-ban, majd a Budapest Starsszal MOL Liga-bajnok 2010-ben; 2012-ben vonult vissza. A világbajnoki tornákon 77 válogatott mérkőzés, hat vb-érem — köztük a szapporói arany — áll a neve mellett az Eliteprospects adatbázisában.

Ukrajna–Magyarország, 2017. április 22., divízió I/A világbajnokság, Kijev. Fotó: Visem, CC BY-SA 4.0 (Wikimedia Commons).

Az elit 2009-ben (Bern és Kloten) még egy szezonra szólt: a válogatott 16. lett, és kiesett. Ezután következett a hullámvasút, amely a magyar hoki utolsó évtizedét leírja: feljutás 2015-ben Krakkóban, kiesés a 2016-os moszkvai és szentpétervári vb-n; feljutás 2022-ben Ljubljanában, kiesés 2023-ban Tamperében; feljutás 2024-ben Bolzanóban — ezúttal csoportgyőztesként —, és 2025-ben Herningben megtörtént, ami addig soha: a válogatott a 14. helyen bennmaradt az elitben. 2026-ban Zürichben és Fribourgban ugyanezt ismételte meg. Az örökranglistát Kangyal Balázs vezeti 237 válogatott mérkőzéssel, a góllövőlistát Palkovics Krisztián 96 góllal.

Az IIHF 2026. június 3-án frissített férfi világranglistáján Magyarország a 17. helyen áll 4275 ponttal. A közvetlen környezet így fest: Szlovákia 8., Lettország 9., Dánia 10., Norvégia 11., Ausztria 12., Szlovénia 13., Kazahsztán 14., Franciaország 15., Olaszország 16., Nagy-Britannia 18., Lengyelország 20., Románia 22. A magyar válogatott valaha volt legjobb helyezése a 16. (2025), a legrosszabb a 22. (2003–2006).

A ranglista mögötti tömegbázisról két IIHF-forrás két különböző számot ad, és ezt fontos kimondani. Az IIHF szövetségi adatlapja 2266 regisztrált játékost tart nyilván Magyarországon (1250 felnőtt és 703 utánpótlás-korú férfi, 143 felnőtt és 170 utánpótlás-korú nő), 38 fedett, szabványos méretű jégpályával. Az IIHF 2024 novemberében frissített játékosfelmérése (Survey of Players) ugyanakkor 1555 felnőtt férfi, 5519 utánpótlás-korú férfi és 1495 női játékost — összesen 8569 főt — és 41 fedett pályát ír. A különbség nagy valószínűséggel a „regisztrált" fogalom eltérő értelmezéséből fakad (igazolt versenyző, illetve minden szervezett keretben jégre lépő játékos). Összehasonlításul: ugyanabban a felmérésben Ausztria 3618 felnőtt és 3334 utánpótlás-korú férfi, valamint 624 női játékost, 45 fedett pályát jelentett. Vagyis a nálunk 12. helyen álló Ausztria pályaszáma alig több, mint a miénk — a különbség a játékosok számában és a mögötte lévő évtizedekben van.

A klubszinten az elmúlt két év hozott áttörést. A Hydro Fehérvár AV19 2007 óta játszik az osztrák bázisú ligában, 2022-ben döntőt játszott, a 2025/26-os szezonban az alapszakasz tizedik helyéről az elődöntőig jutott. 2025. április 18-án az ICE Hockey League tizenkét klubja titkos szavazáson felvette a Ferencvárost is — két év próbaidővel —, így 2025/26-ban már két magyar klub játszott a régió legerősebb bajnokságában; az FTC-Telekom az első szezonját a 11. helyen zárta. A magyar–román Erste Ligában kilenc csapat indult, a bajnok a Gyergyói HK lett, amely a döntőben 4–1-re győzte le a Corona Brașovot.

A 2025-ös és 2026-os év utánpótlás-eredményei jobbak, mint amit a felnőtt ranglista sugall. Az U18-as női válogatott 2025 januárjában, a Tüskecsarnokban veretlenül nyerte meg a divízió I/A világbajnokságot, és 2026-ra feljutott az elitbe. Az U20-as férfi válogatott 2025 decemberében Milánóban aranyérmet szerzett a divízió I/B-ben, és feljutott az I/A csoportba. Az U18-as férfi válogatott 2025 áprilisában a hazai, székesfehérvári világbajnokságon az utolsó napon Ausztriát 4–3-ra legyőzve maradt bent a divízió I/A-ban, 2026 áprilisában pedig Krynicában a negyedik helyen végzett, és Lengyelországot 5–0-ra verve újra kivívta a bennmaradást.

Az U18-as csapat 2025-ös bennmaradása mögött ugyanaz a Svasznek Bence állt szövetségi kapitányként, aki 2018 óta vezette a korosztályos válogatottat, és akinek irányításával a csapat 2022-ben Asiagóban hibátlan mérleggel jutott fel a divízió I/A-ba. „Alaposan meg kellett küzdenünk érte, de a legvégén csak elértük a célunkat, és kivívtuk a bennmaradást" — mondta a fehérvári torna után. 2025 júniusában a Ferencváros utánpótlásának koordinálására kérték fel; a klub honlapja szerint azóta ő fogja össze a fővárosi klub korosztályos csapatainak szakmai munkáját.

A szövetség élén 2024. május 30. óta dr. Kolbenheyer Zsuzsanna áll, akit 285 igen és 17 nem szavazattal választottak meg; ő korábban az IIHF tanácsának tagja és a hazai női program vezetője volt.

Három ország példája mutatja, hogy egy kis vagy közepes jégkorongnemzet hogyan kerülhet feljebb. Dánia 2014-ben nagyjából négyezer igazolt játékossal tíz NHL-játékost adott a világnak — közülük kilencet 2007 után. Olaf Eller, a dán utánpótlás egyik meghatározó edzője akkor így fogalmazott a The Hockey Writersnek: „Ahhoz képest, hogy az országban négyezer hokis van, hihetetlen, mennyi minőségi játékost tudunk kinevelni." A dán út lényege az export volt: a tehetségek fiatalon Svédországba mentek — Nikolaj Ehlers szavaival, „ha valaki tényleg el akar jutni valahova, fiatalon Svédországba megy". Lettország 2023-ban történelmi bronzérmet nyert a világbajnokságon; az IIHF elemzése öt okot sorolt fel, és ezek mind sportszakmaiak voltak — veterán vezetők, akik közül hatan legalább nyolc vb-n játszottak, 96,55 százalékos emberhátrány-hatékonyság, egy huszonkét éves kapus, aki már NHL-klub kötelékébe tartozott, a hazai közönség és az önbizalom. Norvégia pedig 2026-ban, Kanadát hosszabbításban 3–2-re legyőzve szerezte meg története első IIHF-érmét.

A három történet közös eleme nem a pénz és nem a pályaszám. Mindháromban egy generáció végigjárta a teljes utat a gyerekhokitól a legerősebb külföldi ligákig, és a legjobbjai a felnőtt válogatottban egy évtizeden át együtt maradtak.

A számok alapján a magyar jégkorongnak három dolga van, és mindhárom mérhető.

Az első a tömegbázis tisztázása és növelése. Amíg két hivatalos forrás 2266 és 8569 között mozog, addig azt sem tudjuk pontosan, hány gyerek áll ma jégen — és amit nem mérünk, azt nem is tudjuk fejleszteni. A pálya-infrastruktúra a régió szintjén van (38–41 fedett pálya, Ausztria 45), a játékosszám nem.

A második az átmenetek: az U16-ból az U18-ba, az U18-ból az U20-ba, onnan az Erste Ligába vagy az ICEHL-be vezető lépcsők, ahol a legtöbb tehetség eltűnik. A 2025–2026-os korosztályos eredmények — két feljutás, két bennmaradás — azt mutatják, hogy a tehetség megvan; a kérdés az, hány játékos ér fel a felnőtt szintre, és mennyi idő alatt.

A harmadik a külföldi pálya tudatos kiépítése — a dán minta. Ma a magyar hoki csúcsa részben külföldön van: a Fehérvár és a Ferencváros az osztrák bázisú ligában játszik, a legjobb fiatalok skandináv és észak-amerikai junior programokban tűnnek fel. Ez nem veszteség, hanem a felzárkózók által bejárt út — ha dokumentálva, követve és visszacsatolva történik.

Száz évvel a szövetségi tagság után a magyar válogatott ott van, ahol 1937 óta nem volt: harmadik éve az elitben. Hogy ez egy újabb hullámvasút csúcsa, vagy egy tartós szint kezdete, azt nem a következő világbajnokság dönti el, hanem az, hogy a mai tíz-tizennégy évesek közül hányan érnek el a 2032-es keretig.

Források: IIHF — Hungary szövetségi adatlap; IIHF férfi világranglista (2026. június 3.); IIHF Survey of Players (2024. november); IIHF — „Five reasons Latvia won bronze" (2023. május 28.); Magyar Jégkorong Szövetség — „A magyar hoki 90 éve"; MJSZ — „ICEHL: FTC" (2025. április 18.); Nemzeti Sport — „Tízéves a szapporói csoda" (2018. április), „Kolbenheyer Zsuzsanna az MJSZ új elnöke" (2024. május 30.), 2026-os vb-adatbank, U18 vb-tudósítás (2026. április 24.), Erste Liga-összefoglaló (2026. július 1.); Index — 2026. május 26.; fradi.hu — „Változás utánpótlás-csapataink szakmai stábjában" (2025. június 25.); utanpotlassport.hu — 2025. április 28. és 2025. december 31.; feol.hu — 2026. április 8.; Eliteprospects — Bence Svasznek játékos- és stábprofil; The Hockey Writers — 2014. december 26.; Wikipedia — a magyar férfi válogatott, a 2025-ös és 2026-os vb, Fehérvár AV19, FTC jégkorong szócikkei (a történeti helyezésekhez).

Nyitókép: Franciaország–Magyarország a 2023-as világbajnokságon, Nokia Arena, Tampere. Fotó: TaiTietäväinen, CC BY 3.0 (Wikimedia Commons).

Oktatási tartalom. Nem befektetési tanácsadás. Data Analytic Investments Kft., Budapest.