A herendi porcelán története 1826-tól napjainkig

Herend egy kisváros a Bakony és a Balaton-felvidék határán. Neve mégis több mint hatvan országban ismert, mert itt készül a világ egyik legismertebb kézzel festett porcelánja. Ez a cikk végigköveti, hogyan lett egy 1826-ban alapított kerámiaműhelyből királyi udvarokat kiszolgáló manufaktúra. Megnézzük, honnan kapták nevüket a legismertebb minták, és mi történt a gyárral a 20. században.

AI-illusztráció (művészi ábrázolás).

A gyárat 1826-ban Stingl Vince alapította Herenden. Eleinte kőedényt készített, és közben porcelánnal kísérletezett [1]. A vállalkozás nem volt sikeres: Stingl tönkrement, és 1839-ben hitelezője, Fischer Mór vette át az üzemet. Fischer még abban az évben elkezdte a művészi porcelán gyártását [1][2].

Fischer kezében gyorsan változott a profil. 1849-re a herendi termékeket már a magyar arisztokrácia vásárolta [1].

A fordulópont az 1851-es londoni világkiállítás volt. Herend egy színes, pillangós-virágos mintával szerepelt, amely aranyérmet nyert. Viktória királynő a windsori kastély számára egy étkészletet rendelt belőle, és a mintát róla nevezték el „Viktóriának” [1][3].

A kapcsolat máig él. Egy módosított Viktória-változat bazsarózsa- és pillangómotívumokkal a Kensington-palotában is használatban van. A szakmai beszámoló szerint a teáskanna fedelén ülő porcelán pillangó koronás változata kizárólag a Windsor család számára készül [3].

A herendi minták egy része a korai megrendelőkről kapta a nevét. A Wikipédia ezek közül a Viktória, az Esterházy, a Batthyány, a Rothschild és az Apponyi mintát említi [1].

Ábra: Data Analytic Investments, a cikk forrásai alapján.

A Rothschild bankárcsalád kölcsönökkel segítette Fischer Mórt a gyár bővítésében [2]. A Rothschild-minta történetét egy legenda kíséri. Eszerint Rothschild bárónő elvesztette gyöngysorát a bécsi kertjében. Egy kertész később egy ágon találta meg, mert izgatott madarak repkedtek körülötte. A mintán két madár látható a gyöngysorral [2]. Fontos: ez legenda, nem dokumentált esemény.

A siker hivatalos elismeréssel is járt. Ferenc József 1865-ben nemesi címet adományozott Fischernek [1], aki a Farkasházy előnevet kapta. A császár ajándékba is rendelt herendi készleteket, a gyár pedig megkapta a császári és királyi udvari szállító címet [3]. 1872-ben az udvari szállító Fischer Farkasházy Mór engedélyt kapott arra, hogy a bezárt bécsi porcelánmanufaktúra formáit és mintáit használja [1].

A Wikipédia egy megjelölt, forrás nélküli adata szerint Herend 1851 és 1937 között 24 nagydíjat és aranyérmet nyert nemzetközi kiállításokon [1]. Ezt a számot óvatosan kezeljük.

1948-ban a gyárat államosították. 1964-ben megnyílt a Porcelánmúzeum, amelyet 2002-ben az év múzeumának választottak [1].

A rendszerváltás után a cég magánkézbe került. A források a pontos évet eltérően adják meg: a Wikipédia 1993-at, a Tea Time magazin 1992-t említ. Abban egyetértenek, hogy ma a vezetőség és a dolgozók tulajdonában van a többség, nagyjából 75 százalék [1][2].

A Kempinski szálloda Herendről szóló ismertetője szerint a manufaktúra közel kétszáz év alatt több mint 16 000 formát és 4000 mintát tervezett. Ezekből elméletileg 64 millió különböző termék állítható össze [3].

A forma és a minta szétválasztása a herendi rendszer kulcsa. Ugyanaz a csésze tucatnyi mintával is készülhet, és ugyanaz a minta tányéron, vázán és figurán is megjelenhet. A festés kézzel történik, ezért két darab soha nem teljesen azonos [1].

Ha régiségboltban vagy családi vitrinben herendi darabot látsz, három kérdés segít:

1. Melyik minta? A minta neve gyakran egy korai megrendelőre utal, például Viktória vagy Rothschild [1].
2. Melyik forma? Ugyanaz a minta sokféle formán megjelenhet, ezért a forma és a minta együtt határozza meg a darabot [3].
3. Kézi festés? A herendi porcelán kézzel festett és aranyozott [1], így apró eltérések két „azonos” darab között is természetesek.

• Herend: az 1999-ben megnyílt Porcelanium látogatóközpont. Itt a Minimanufaktúrában megnézheted, hogyan készül a porcelán, és rövid ideig magad is formázhatsz agyagot vagy festhetsz. A Porcelánmúzeum állandó kiállítása a manufaktúra történetét mutatja be, mellette időszaki kiállítások vannak [1][4].
• Budapest: háromszintes bemutatóterem a József nádor téren, és egy üzlet az Andrássy úton, amelynek kirakatában nagy, kézzel festett figurák állnak. A látogatók tányért festhetnek, vagy porcelánrózsát készíthetnek [3].
• Külföld: márkaboltok például Abu-Dzabiban, Athénban és Zágrábban [3]. A gyár több mint 60 országba exportál [1].

1. Herend nem porcelánnal kezdte. Stingl Vince 1826-ban kőedényt gyártott, és csak kísérletezett a porcelánnal [1].
2. Fischer Mór hitelezőként lett tulajdonos. 1839-ben vette át az üzemet Stingl csődje után [1][2].
3. A Viktória-minta aranyérmes darab volt. Viktória királynő az 1851-es világkiállítás után rendelt belőle [1].
4. A Rothschild-minta madarai egy gyöngysort tartanak. A legenda egy elveszett és madarak segítségével megtalált nyakékről szól [2].
5. Herend 1872-től a bécsi manufaktúra formáit is használhatta, miután az bezárt [1].

Herend története a kitartásról szól: egy csődbe ment műhelyből egy hitelező tette művészi manufaktúrát, egy londoni aranyérem pedig királyi megrendeléssé vált. A 20. század törései ellenére a kézi festés és a mintakincs megmaradt.

1. Wikipedia – Herend Porcelain Manufactory
2. Tea Time Magazine – The History of Herend
3. Kempinski Hotel Corvinus – Kézművesség a Herendi Porcelánmanufaktúrában
4. Veszprém Info – Porcelanium Látogatóközpont, Herend

Ismeretterjesztő tartalom. A Data Analytic Investments nem áll kapcsolatban a Herendi Porcelánmanufaktúrával; a márka- és mintaneveket csak azonosításra használjuk. Az „AI-illusztráció” jelölésű képek nem fényképek.